Hírek

Futottunk, hogy segíthessünk – 2017

Kicsit megkésve írom a beszámolót, de megérte várni. Aki ott volt annak mindenképp, hogy újra átérezze, aki meg nem volt ott, annak meg azért, hogy lássa miből maradt ki.

2017-ben a kaposvári Fehér Liliom Hospice Alapítványért indult el egy kis csapat (Lajkó Mónika, Sebestyén Linda, Erdélyi László, Földesi József, Balogh Lajos, Németh Zoli és jómagam), hogy 440 kilométer megtétele után egy szerény adományt nyújtson át Jánosek Edinának az Alapítvány elnökének. Később csatlakozott be több napra Duklesz Misi,  Molnár Tamás Gábor és Gyöngyösi János. Az útvonal Székesfehérvár – Budapest – Paks – Jánoshalma – Szekszárd – Pécs – Kaposvár volt.
Hogy miért a Fehér Liliom Alapítványért futottunk az idén? A céljaik és törekvéseik nagyon szimpatikusak voltak, így Péter Attila segítségével, ajánlásával léptem kapcsolatba velük. Az ötletet Edina lelkesedéssel fogadta, így jött a szervezés feladata. A szépségeivel, a nehézségeivel, volt hogy falakba ütköztem, olyankor elkeseredtem, elment a kedvem, de mindig volt aki visszarántott, és visszaadta a hitemet, a lelkesedésemet.

Apró gondolatmenet, kis kitérő: Immár hetedik éve (ebben benne van 11 jótékonyági futás szervezése) mindig úgy indulok neki, hogy az emberek szeretnek segíteni, mindenhonnan ezt hallani, képesek olyan dolgokra adományozni nem keveset, amin csak pislog egy jóérzésű ember.. Aztán vannak olyan jótékonysági célok (nemcsak az enyémre gondolok), amikor küzdeni kell minden fillérért, pedig ha valakik, a beteg, elesett, gyerekek, felnőttek azok, akik igazán megérdemlik. Szerintem.. Ígéretek, nagy szavak jönnek, mennek, a cselekvés idejére pedig elfogynak.

Volt egy posztom a jótékonysági futás előtt, beidézem: „A Jótékonysági futás oldalán 1100 kedvelés van. Egy posztot – vegyünk átlagot – 10-en osztanak meg. Így eljut mondjuk 5000 emberhez. Ha az 5000 embernek csak a felének megdobban a szíve és úgy dönt, hogy 200 Ft-al támogatja a kaposvári Fehér Liliom Hospice Alapítványt, már akkor 500 000 Ft(!)-al segítünk rajtuk. 200, azaz kétszáz forint! Szerintetek sok, vagy kevés?”
Mégcsak a felének se dobbant meg a „szíve”..
Ennyit erről, jöjjenek a szép és kellemes emlékek, a sok szeretetről, amit kaptunk, adtunk, vittünk. Mert rengeteg, nagyon sok volt belőle, ami mindig erőt adott, ami lelkesített.
Ennyi elmélkedés után pár mondatban az idei jótékonysági futás története napokra lebontva:

Székesfehérvár – Budapest, 1. nap.


A hagyományokhoz híven az Országalmánál gyülekeztünk, meglepetésemre a Vörösmarty Mihály Könyvtár dolgozói, azaz kedves munkatársaim népes csapattal jöttek el a búcsúztatóra. Lehet, hogy abban bíztak, hogy utoljára látnak? 🙂  Az eredeti terv szerint a Velencei-tó északi partján futottunk volna, de a csapat úgy döntött, hogy újratervezünk és a déli parton haladunk Pest irányába. A „kellemes” nyári melegben fokozatosan borult meg mindenki, a tempónk a tervezetthez képest jelentősen lecsökkent. Késésben voltunk, nem kicsit, ráadásul kicsit el is tévelyegtünk. Mivel tudtuk, hogy a Margit-szigeten nem várnak minket, így a Kopaszi-gát lett a végállomás. Az esti vacsora finom házias ízekkel várt minket, köszönet Erdélyi Lacika anyukájának, Erikának, a szállásért Lindának és Misinek.

Budapest – Paks, 2. nap


Az első napi meleg után esős reggelre ébredtünk, amit azt gondolom nagyon nem bántunk. Élveztük az esőfutást, meg az utána következő párát is. A google szerint, amikor anno terveztem az útvonalat 110 km lett volna az aznapi etap, de szerencsére mindig volt valaki, aki ismert egy kis mellékutat, ahol a nagy forgalmat ki tudtuk kerülni, illetve egy pár kilométert le tudtunk csippenteni. Vagy hozzátenni. 🙂 Dömsödön igazi magyar „vendégszeretetben” volt részünk egy helyi kisvendéglőben. Ez a későbbiekben igazi sztorizásra, nevetésre adott okot. Dunaföldvárnál a 6-os út helyett egy kevésbé forgalmas utat választottunk, ami mint később kiderült jócskán megnövelte az addig megspórolt kilométereket. Így szégyenszemre egy tízes erejéig beültünk a buszba. Paks előtt már vártak minket futók, bringások, velük kocogtunk be a város főterére. Kis beszélgetés után mentünk a szállásunkra, vacsorára, köszönet a vendéglátásért a Puszta Lovasudvar Háznak.

Paks – Jánoshalma, 3. nap.

Most jön majd a „vád”, hogy elfogult vagyok. De majd a többiek, akik ott voltak, valószínű, hogy megerősítenek. Szerintem az egyik olyan nap volt, ahol vártak, szó szerint, nagyon vártak, az egyik legszebb nap volt azon a héten.
A bőséges reggeli már megadta az alaphangulatot, amin a paksi kompon fokozódott. A túloldalra érve már várt minket egy kis kalocsai különítmény, majd Kalocsára beérve egy tökéletes frissítőponton pihentünk egy kicsit. Köszönjük szépen Posztobányi Andiéknak. Bár „szokás” szerint csúszásban voltunk (valahogy többnyire mindig rosszul tervezem meg az időket), nem idegeskedtünk, hiszen előre tudtuk. hogy mi vár ránk. Jánoshalmához közeledvén várt minket a helyi női kézilabdacsapat apraja, nagyja, ismerősök, szülők, barátok. Nagyon megható volt a fogadtatás, a főtéren pedig a Polgármester úr fogadott minket. Köszönet a szállásért az Önkormányzatnak, a finom vacsoráért Mónika anyukájának, Irénke néninek.

Jánoshalma – Baja – Szekszárd, 4. nap.

A „pihenőnap” után egy hosszabb szakasz következett, célba vettük Szekszárdot, Baja érintésével. Az időjárás kegyes volt hozzánk, hiszen egész éjjel szakadt, napközbenre pedig visszaköszönt a nyár. Baján fájó szívvel intettünk búcsút Zolikának, nagyon köszönjük, mint mindig most is egy élmény volt vele lenni, futni. Baja után egy újratervezés, főutat kihagytuk, Kolluti Margit vezetésével a töltésen folytattuk a jótékonysági futást. Szekszárd előtt jött Kovács Györgyi és fia, Ők képviselték Szekszárdot. Ki is tettek magukért, futottak, bolondoztak, mostak ránk, és Györgyi hajnalban még azért is felkelt, hogy egy kis palacsintás reggelivel édesítsék meg a napunkat. Köszönjük Márkus Öcsinek, hogy a szállásban segített nekünk.

Szekszárd – Pécs, 5. nap.

Ezen a napon sok szép történt. Szép is. A másik felével nem foglalkozunk. Reggel nyugiban elindultunk, minden rendben is volt. A csapat lelkesedése továbbra is töretlen volt, fáradtság nyomai alig látszottak. Bonyhádnál és környékén többen csatlakoztak, a benzinkúton csaptunk egy alapos frissítést. Hidason Szitó Ervin (aki futott is velünk) és családja várt minket frissítéssel, majd Mecseknádasdon a PMP pékségtől kaptunk finomságokat, a régóta áhított (hogy időnként a futók mit meg nem kívánnak) kovászos uborkát a Grill Büfé küldte nekünk. Azért mielőtt bárki szóvá tenné, nemcsak ettünk, ittunk ám! Az ötödik napon már rendesen küzdöttünk a szintekkel is, de nehézséget nem okozott. Pécs előtt jött egy üzenet, hogy egy bevásárló áruház parkolójában várnak minket becsatlakozni vágyók. Az üzenet csak üzenet volt, így egy kis várakozás után továbbfutottunk a belvárosba. A szállást elfoglalva (köszönet a segítségért Gosztolya Józsefnek), a vacsora után egy kis közös zenélést ejtettünk meg, ahol Tomi gitárjátékával, mi meg az „énektudásunkkal” igazoltuk, hogy nemcsak a futással próbálkozunk.

Pécs – Kaposvár, 6. nap.

„Köszönjük Pécs”, Kaposvár már vár minket. Így búcsúztunk, így indultunk neki az utolsó napnak. Jó volt átkelni a Mecseken, élveztük a hullámvasutat. Az út során igazándiból nem sok minden történt, fogytak a kilométerek, mi meg izgatottan vártuk a beérkezést. Kapkodtuk kicsit a lábunkat, ha valahol itt pontosan kellett érkezni. Természetesen a vége fele volt egy kis erre fussunk, arra fussunk, de Kaposvár előtt már egy jó városismerő becsatlakozó várt minket. A befutó egy újabb felejthetetlen élmény volt, a kaposvári Intersport Youth Football Festival keretében fogadtak minket, ahol átadtuk Edinának az út során összegyűjtött adományunkat. Köszönjük Péter Attilának a helyi szervezést, a vacsorát, a szállást.

Vége lett a 2017-es Jótékonysági futásnak. Futottunk, hogy segíthessünk, mert a láb mindig kéznél van. Az idén nem voltunk sokan, de az a maréknyi csapat lelkes volt, a lelkiismeretünk tiszta, boldogok és elégedettek vagyunk, hogy az idén is egy jó ügyért futhattunk. Az út során 115ezer ft készpénzt tudtunk összegyűjteni, ami nem sok, de akik adták, szívükből adták. Köszönjük mindenkinek a támogatást, a segítséget.
A tanulságokat levontuk, megbeszéltük vannak dolgok, amiket át kell értékelnünk. Jövőre újra neki indulunk, hiszen mindig van és lesz akikért futhatunk, akiken segíthetünk.

Végül, de nem utolsósorban szeretném felsorolni támogatóinkat, akik ilyen-olyan módon de hozzájárultak az idei jótékonysági futáshoz:
Doma-Kert Kft
Frutta-Mista Kft
Mobek Mobilitás Egészségklub
Openhouse Országos Ingatlan Hálózat
Pázmánd SE
Penco táplálékkiegészítők
Vita One Víz

Linkek a jótékonysági futásról:
Fehérvári felvezető: Link
Fehérvári felvezető: Link
C
ikk az indulásról: Link
Kalocsai felvezető: Link
Jánoshalmi fogadtatás: Link
Kaposvári fogadtatás: Link
Fotók, röpke videók futás közben: Link

Nagyon szépen köszönjük az adományokat, a támogatásokat, a részvételeket!

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.